Egyik nap nagyon rosszul éreztem magam, mert hányingerem volt. Az utolsó két órám el is maradt szerencsére. Mentem haza a busszal, amikor mellém ült az a fiú aki nekem nagyon tetszik. Mentünk, mentünk, amikor egyre rosszabbul éreztem magam. Szédültem, homályosan, láttam... egyszer csak kijött minden belőlem, épp a fiú ölébe. A fiú felkiáltott hogy fúj, gusztustalan! Én pedig ismét lehánytam, miközben bocsánatot kértem, de most az arcát és a vállát. A fiú felállt, nehogy megint leokádjam. Én kívül ültem, a fiú pedig ott állt mellettem, amikor a busz egy buckához ért, én természetesen letaccsoltam a fiút ismételten. Ezek után már nem is számítottam arra hogy, van még esélyem nála, mert persze hogy nincs. A fiú leszállt a buszról, akkor észrevettem valami szottyos dolgot a bugyimban. Jellemző! Befostam. Utána már sírtam, ordítottam szinte.
   Aztán odajött hozzám egy szuper helyes fiú, annál helyesebbet még soha nem láttam, és megkérdezte, hogy minden rendben van-e? Persze hogy nem mondhattam neki azt, hogy éppen lehánytam életem szerelmét és befostam... ...ahelyett inkább lehánytam a cipőjét...
   Majd megszakadtam amikor mentem hazafelé, mindenki hülyének nézett és őrültnek, és pusmogtak a hátam mögött hogy valami barna kifolyt a szoknyám alól, és hogy befostam.
   Utána egy hónapig a hajnali busszal mentem suliba, hogy ne röhögjenek ki, és a legdélutánibbal mentem haza. Persze a helyes fiúnak akit először lehánytam, pont akkor volt edzése, és hát egyszer mellém ült... Na akkor megjött a menstruációm...

Buggyos naci